Fékerőszabályzó (Terhelésfüggő) beállítása ültetés után

Mit csinál a terhelésfüggő fékerőszabályzó?

A terhelésfüggő fékerőszabályzó, amelyet a régebbi autóknál gyakran hátsó fékerőhatárolónak neveznek, azt a feladatot látja el, hogy a hátsó kerekekre jutó fékerőt a jármű pillanatnyi terheléséhez igazítsa. Üres autónál a hátsó tengelyre kisebb súly nehezedik, ezért túl nagy hátsó fékerő könnyen blokkoláshoz vezetne. Megrakott autónál viszont a hátsó tengely nagyobb súlyt visel, tehát több fékerőt is elbír anélkül, hogy blokkolna.

A szabályzó a karosszéria és a hátsó tengely közötti távolságból következtet a terhelésre. Egy rugós mechanikán vagy tolórúdon keresztül érzékeli, mennyire süllyedt le a kocsi hátulja: minél jobban terhelt az autó, annál kisebb a hézag, és annál több fékerőt enged a hátsóra. A szabályzó tehát nem közvetlenül a súlyt méri, hanem a karosszéria magasságából számol, ezért a magasság minden megváltozása közvetlenül befolyásolja a működését.

Ez a rendszer a fékezés stabilitásának alapja azoknál a járműveknél, ahol nincs elektronikus fékerő-elosztás. A helyes elosztás biztosítja, hogy fékezéskor a hátsó tengely ne blokkoljon meg az első előtt, mert az kiszámíthatatlan megcsúszáshoz, kifarolt fékezéshez vezetne. Éppen ezért a szabályzó beállítása nem kényelmi kérdés, hanem közvetlen biztonsági tényező, amelyre a műszaki vizsgán is figyelnek.

Miért állítja el az ültetés a szabályzót?

Az ültetés lényege, hogy a jármű karosszériája közelebb kerül az úthoz, vagyis a rugózás alaphelyzetben összenyomottabb állapotba kerül. Mivel a terhelésfüggő szabályzó éppen a karosszéria és a tengely közti távolságot érzékeli, az ültetés után a rendszer folyamatosan azt hiszi, hogy az autó erősen terhelt, vagy éppen fordítva, a mechanika elrendezésétől függően azt, hogy üres. A lényeg, hogy a szabályzó hibás terhelésadatot kap.

A gyakoribb és veszélyesebb eset az, amikor a megváltozott geometria miatt a szabályzó a szükségesnél kevesebb fékerőt enged a hátsó tengelyre. Ilyenkor a hátsó fék alulfékez, a lassítás nagy része az első tengelyre hárul, és a fékút megnő. A fékezés kiegyensúlyozatlanná válik, az első fékek túlterhelődnek, gyorsabban kopnak és melegednek, ami hosszú lejtőn fékfáradáshoz is vezethet.

A probléma alattomos, mert nem ad hibajelzést, és a mindennapi, óvatos fékezésnél alig érezhető. A hiányosság éppen vészfékezésnél, csúszós úton vagy megrakott autónál mutatkozik meg, amikor a legnagyobb szükség lenne a helyes elosztásra. Ezért az ültetés után a fékerőszabályzó ellenőrzése és beállítása nem opció, hanem a biztonságos üzem feltétele.

Érdemes azt is tudni, hogy az ültetés jellemzően nem csak a szabályzó nyugalmi helyzetét tolja el, hanem a teljes rugóút mentén megváltoztatja a szabályzó és a tengely közötti geometriai viszonyt. Emiatt nem elég egyetlen ponton beállítani a rendszert, mert a hibás elosztás terheléstől függően eltérő mértékben jelentkezik. Üresen és megrakott állapotban is más lehet a hátsó fékerő, ezért a beállítást a jármű teljes terhelési tartományában érdemes átgondolni, nem csak egy pillanatnyi állapotra.

Milyen tünetekből ismerhető fel a rossz beállítás?

A leggyakoribb tapasztalat, hogy a fékút érezhetően megnyúlik, az autó lomhábban lassul, pedig a fékbetétek és a tárcsák épek. Sokan arról számolnak be, hogy erős fékezésnél az orra mélyen bebólint, miközben a hátulja alig vesz részt a lassításban. Ez a bólintás önmagában is jelezheti, hogy a fékerő túlságosan az első tengelyre koncentrálódik.

Egy másik árulkodó jel, hogy az első fékbetétek és tárcsák feltűnően gyorsabban kopnak, mint a hátsók, mert a rendszer aránytalanul terheli az elejét. Ha a hátsó betétek szinte alig fogynak, miközben elöl gyakran kell cserélni, az erős jele lehet a hátsó tengely alulfékezésének. Ez a kopásmintázat ültetett autóknál különösen figyelmeztető.

Ritkábban, a mechanika beállításától függően előfordul a fordított eset is, amikor a hátsó tengely túlfékez, és csúszós úton vagy erős fékezésnél a hátsó kerekek hajlamosak megcsúszni, az autó hajlamos kifarolni. Bármelyik irányba tér is el a beállítás, a közös nevező a kiszámíthatatlan, instabil fékezés. Éppen ezért a tünetek jelentkezésekor a szabályzó ellenőrzése halaszthatatlan.

Hogyan zajlik a szabályzó ellenőrzése és diagnózisa?

Az ellenőrzés a szabályzó típusának és a jármű gyári adatainak megismerésével kezdődik, mert minden modellhez tartozik egy előírt referenciamagasság és a hátsó fékkörben beállítandó nyomásérték. A szakember először a jármű terhelési állapotát és a karosszéria magasságát rögzíti egy adott, ismert referenciahelyzetben, mert enélkül a beállítás nem lenne reprodukálható és összevethető a gyári adattal.

A pontos diagnózishoz nyomásmérésre van szükség. A szerviz egy vagy két nyomásmérőt köt a fékkörbe, és megméri, hogy adott pedálnyomás mellett mekkora nyomás jut az első és a hátsó fékkörbe. A mért hátsó nyomást összeveti a gyártó által előírt értékkel. Ha a hátsó kör nyomása a megengedettnél alacsonyabb vagy magasabb az adott terhelésnél, akkor a szabályzó elállt, és korrekcióra szorul.

Az ellenőrzés része a mechanika épségének vizsgálata is. Meg kell nézni, hogy a szabályzó rugója, tolórúdja, csuklói nem kopottak, nincsenek beszorulva vagy elgörbülve, mert a mechanikai hiba a legpontosabb beállítást is használhatatlanná teszi. Ültetett autónál gyakran a rögzítés vagy a rúd hossza is módosításra szorul, hogy a szabályzó a megváltozott geometriában is a helyes tartományban dolgozzon.

Hogyan állítjuk be a fékerőszabályzót ültetés után?

A beállítás alapja, hogy a járművet az előírt, ismert terhelési és magassági referenciahelyzetbe hozzuk, majd a nyomásmérők segítségével a hátsó fékkör nyomását a gyári értékre állítjuk. A szabályzó testén jellemzően egy állítási lehetőség, csavar vagy a rúd hosszának módosítása szolgál a korrekcióra. A cél, hogy adott pedálnyomásnál a hátsó kör pontosan a gyártó által megadott nyomást kapja.

Ültetett autónál a probléma gyökere a megváltozott geometria, ezért a beállítás gyakran nem elég a szabályzó testén: sokszor a szabályzót mozgató rudat, a rögzítési pontot vagy a rugó előfeszítését is a megváltozott magassághoz kell igazítani. Enélkül a szabályzó a teljes rugóút alatt hibás tartományban dolgozna. A megfelelő megoldás ezért az, hogy a mechanikát is a lesüllyesztett karosszériához hangoljuk.

A beállítás lezárása mindig ellenőrző méréssel és próbaúttal történik. Miután a hátsó nyomás a gyári értékre került, ismételt méréssel igazoljuk a beállítást, majd óvatos fékpróbákkal ellenőrizzük a fékezés stabilitását. A hátsó tengelynek megfelelő mértékben, de az első előtt nem szabad blokkolnia. Ha a fékezés kiegyensúlyozott, a fékút normalizálódik, és a próbaúton stabil marad az autó, a beállítás sikeres.

A beállított értéket célszerű dokumentálni, és a szabályzó helyzetét megjelölni, mert így egy későbbi ellenőrzésnél gyorsan kiderül, ha a beállítás elmozdult. Ha az autón később bármi változik a hátsó futómű geometriájában, például rugót vagy lengéscsillapítót cserélnek, a szabályzó ellenőrzését újra el kell végezni. A fékerő eloszlása ugyanis közvetlenül függ a karosszéria magasságától, ezért minden ilyen beavatkozás után újra hitelesíteni kell a rendszert, hogy a fékezés biztonságos maradjon.

Mikor forduljon szervizhez, és mi a helyzet a vizsgán?

A fékerőszabályzó nyomásmérő műszert és gyári adatokat igénylő beállítás, ezért ezt a munkát nem érdemes műszer nélkül, becslésre alapozva végezni. Bármilyen ültetés, futóműátalakítás, rugócsere vagy a hátsó tengely geometriáját érintő beavatkozás után javasolt a szabályzó ellenőrzése. Ha a fékút megnőtt, vagy egyenetlen a betétek kopása, azonnal szervizbe kell vinni a járművet.

A műszaki vizsgán a fékerő eloszlását görgős fékpadon mérik, és a szabálytalanul beállított vagy nem működő fékerőszabályzó hibát okozhat, ami a vizsga elutasításához vezethet. Ültetett autó esetén tehát nem csak a biztonság, hanem a vizsgáztathatóság is múlik a helyes beállításon. Érdemes a vizsga előtt fékpados ellenőrzésen átesni, hogy elkerüljük a pótvizsgát.

A megfelelő szerviz nem csupán a szabályzót állítja be, hanem átvizsgálja a teljes fékrendszert, a mechanika épségét és a fékerő eloszlását is. Így biztosítható, hogy az ültetett autó fékezése minden terhelési állapotban stabil és kiszámítható maradjon. Aki autót ültet, annak a fékerőszabályzó beállítását a projekt elválaszthatatlan részeként kell kezelnie, nem utólagos toldalékként.

Gyakran ismételt kérdések

Kapcsolódó szolgáltatásaink

Amennyiben szeretné, hogy mi végezzük el, az alábbi szolgáltatások jöhetnek szóba:

Lásd még: Kézifékkötél hátsó szakasz csere, Elektromos kézifék betanítás alkatrészcsere után.