Fékfolyadék teszter toll: Mennyire megbízható a víztartalom mérése?
Székely András 7 perc olvasás
Fékrendszer - Székely Autószervíz
A lényeg röviden
Az elektromos teszter toll a folyadék vezetőképességét vagy forráspontját közelítő módon becsli, nem közvetlen víztartalmat mér.
A tű alakú, forráspontot mérő eszközök pontosabbak, de drágábbak és lassabbak.
A ceruzateszter tájékoztató jellegű; a folyadékcserét inkább a gyári időintervallumhoz kösse.
A DOT fékfolyadék vízmegkötő, ezért 2-3 évente cserélni kell a forráspont megőrzéséhez.
Miért fontos a fékfolyadék víztartalma?
A hagyományos, DOT jelzésű fékfolyadékok higroszkóposak, vagyis megkötik a levegő páratartalmát. A víz a tágulási tartály szellőzésén, a gumitömlőkön és a tömítéseken keresztül idővel bejut a rendszerbe, és feloldódik a folyadékban. Minél több a víz, annál alacsonyabb lesz a folyadék forráspontja, ami a fékbiztonság szempontjából a legfontosabb tulajdonság.
A veszély a hőben rejlik. Erős, ismételt fékezéskor, hosszú lejtőn a féknyereg és a folyadék jelentősen felmelegszik. Ha a folyadék vizes és a forráspontja lecsökkent, a forró folyadékban gőzbuborék keletkezik. A gőz - a folyadékkal ellentétben - összenyomható, ezért a pedál padlóig süllyedhet, a fékhatás pillanatokra megszűnik. Ezt nevezik gőzdugónak, és épp a legnagyobb terhelésnél jelentkezik.
Ezért a fékfolyadék állapotát nem szabad figyelmen kívül hagyni. A víztartalom vizuálisan nem látszik, a folyadék sötétedése csak durva jelzés. A pontos állapot méréssel vagy az életkor alapján becsülhető. Éppen ezt a mérést ígéri a fékfolyadék teszter toll, amelyet sok autós olcsón megvásárolhat, kérdés viszont, mennyire lehet megbízni benne.
Miért fontos a fékfolyadék víztartalma?
Mit mér valójában a ceruzateszter?
A népszerű, olcsó ceruza- vagy tollteszterek nem közvetlenül a víztartalmat mérik. Az egyszerűbb típusok a folyadék elektromos vezetőképességét vizsgálják a két érintkező tű között, és ebből következtetnek a víztartalomra, mert a víz növeli a vezetőképességet. A gond, hogy a vezetőképességet más szennyeződések, ionok és az adalékok kimerülése is befolyásolja, nem csak a víz.
A fejlettebb tollteszterek egy kis fűtőszálat tartalmaznak, amely felmelegíti a folyadék egy cseppjét, és a forrás megindulásából becsülik a forráspontot, ami már közelebb áll a valós, biztonsági szempontból releváns értékhez. Ezek pontosabbak, de a mérés így is a tű körüli kis mennyiségre vonatkozik, nem az egész rendszerre, és a folyadék helyi állapota eltérhet a nyergeknél lévőétől.
A leglényegesebb korlát, hogy a mérés a tágulási tartályban történik, ahol a folyadék viszonylag frissebb és hűvösebb. A víz azonban a rendszer legmélyebb, legmelegebb pontjain, a nyergeknél gyűlik össze a legnagyobb arányban, mert a víz sűrűbb és lefelé vándorol. Így a tartályban mért érték rendszerint kedvezőbb képet fest a valóságnál, és félrevezető biztonságérzetet adhat.
Mennyire lehet megbízni a mérésben?
A ceruzateszter tájékoztató, hozzávetőleges eszköz. Nagyságrendi tájékozódásra, egy gyors ellenőrzésre alkalmas: ha erősen elszíneződik a kijelzője vagy magas víztartalmat jelez, az valóban riasztó jel. Ha viszont jó értéket mutat, abból még nem következik, hogy a folyadék biztonságos, mert a tartályban mér, nem a nyergeknél, és nem a valós forráspontot adja meg.
A vezetőképesség-alapú tollak különösen bizonytalanok, mert a kimerült, öreg, de nem feltétlenül vizes folyadék is torzíthatja az eredményt, illetve a friss, de rosszul tárolt folyadék is. A forráspont-mérő tű alakú műhelyeszközök nagyságrendekkel pontosabbak, mert ténylegesen a forrás megindulását mérik, de ezek drágábbak, lassabbak, és inkább szervizekben találhatók meg.
A gyakorlati összegzés: az olcsó teszter tollat ne tekintse végleges ítéletnek. Ha rosszat mutat, cseréltessen; ha jót mutat, akkor is a folyadék kora legyen a fő döntési szempont. A méréssel a hibát ki lehet szűrni, de a biztonságot nem lehet igazolni vele, mert a legkritikusabb ponton, a felforrósodó nyeregben nem tud mérni.
Mikor bízzunk inkább a csereintervallumban?
A fékfolyadék vízmegkötése az időtől függ, nem elsősorban a megtett kilométertől. A folyadék akkor is öregszik és nedvesedik, ha az autó sokat áll, mert a nedvesség a szellőzésen és a tömítéseken keresztül szivárog be. Ezért a gyártók jellemzően idő alapján, legtöbbször két-három évente írják elő a cserét, függetlenül a futástól, hogy a forráspont mindig biztonságos maradjon.
Ez a rögzített intervallum megbízhatóbb védelmet ad, mint egy bizonytalan tollmérés. Aki tartja a gyári ütemet, annak a folyadéka mindig kellő tartalékkal működik, és nem kell aggódnia a rejtett, nyeregben összegyűlt víz miatt. A csere olcsó és gyors művelet, különösen egy fékbetét-cseréhez vagy éves szervizhez kötve, ezért a spórolásnak itt kevés értelme van.
A teszter tollnak a rendszeres csere mellett lehet szerepe: ha ismeretlen előéletű, használt autót vesz, egy gyors mérés árulkodhat az elhanyagolt folyadékról, és indokolttá teheti az azonnali cserét. Ugyanígy hasznos, ha bizonytalan, mikor cserélték utoljára a folyadékot. De a rutinszerű döntést mindig az életkor, ne a tollmérés vezérelje.
Mikor bízzunk inkább a csereintervallumban?
Hogyan zajlik a szakszerű folyadékcsere?
A folyadékcsere során a szerelő a régi folyadékot légtelenítéssel, kerekenként a nyereg légtelenítő csavarján keresztül nyomja ki, miközben a tartályba folyamatosan friss folyadékot tölt. A sorrend fontos: rendszerint a fő fékosztótól legtávolabbi keréknél kezd, és halad a legközelebbi felé, hogy a régi, vizes folyadék mindenhonnan kimosódjon. A nyomásos vagy vákuumos légtelenítő gyorsítja a folyamatot.
A cél, hogy a nyergekből is kifusson a régi, vizes és szennyezett folyadék, egészen addig, míg a légtelenítőn tiszta, friss folyadék jön. A szerelő ügyel arra, hogy a tartály közben ne fusson ki üresre, mert akkor levegő szívódik a rendszerbe, és elölről kell kezdeni. A megfelelő DOT specifikációjú, a gyári előírásnak megfelelő folyadékot kell használni, mert a típusok keverése tilos.
A munka végén a pedál keménységét és a fékhatást ellenőrzik, valamint szivárgásvizsgálatot végeznek a csatlakozásokon. Sok szervizben mérőműszerrel is ellenőrzik a friss folyadék forráspontját. A folyadékcsere így egyszerre visszaállítja a biztonságos forráspontot és kimossa a rendszerben felgyűlt szennyeződést, ami az ABS-egység finom szelepeinek élettartamát is védi.
Milyen fékfolyadékot használjunk?
A legelterjedtebbek a DOT 4 és a DOT 5.1 glikolalapú folyadékok, amelyeket a legtöbb mai autó használ. Ezek magas száraz és nedves forrásponttal rendelkeznek, és kompatibilisek egymással, de mindig a gyári előírásnak megfelelő minősítést kell választani, mert az ABS és a menetstabilizáló rendszer bizonyos folyadékokra van hangolva. A DOT 3 régebbi, alacsonyabb forráspontú, ma ritkábban használt.
A DOT 5 jelű, szilikonalapú folyadék teljesen más kategória: nem higroszkópos, de nem is keverhető a glikolalapú folyadékokkal, és a legtöbb közúti autóhoz nem ajánlott, főleg mert az ABS-rendszerekkel nem mindig kompatibilis. Ezért a hétköznapi autónál maradjon a gyárilag előírt DOT 4 vagy DOT 5.1 folyadéknál, és soha ne keverje a szilikonalapúval, mert az a fékrendszer felmondásához vezethet.
A folyadékot mindig bontatlan, jó minőségű, frissen vásárolt kiszerelésből töltse, mert a felbontott flakon a levegőből azonnal nedvességet szív, és tárolás közben romlik. Ha kétsége van a megfelelő típusban, a jármű kezelési könyve vagy a szerviz ad pontos választ. A fékfolyadék olcsó tétel, de a helyes típus és a friss állapot a fékbiztonság alapfeltétele.
Forrás és további olvasnivaló
A fékfolyadékok típusairól, forráspontjáról és vízmegkötéséről angol nyelven részletes szócikk olvasható: Brake fluid - Wikipedia
Gyakran ismételt kérdések
Pontosan méri a víztartalmat az olcsó teszter toll?
Nem igazán, mert a legtöbb olcsó ceruzateszter a folyadék vezetőképességét méri, amit a víz mellett más szennyeződések is befolyásolnak, tehát csak közelítő értéket ad. Ráadásul a tartályban mér, ahol a folyadék frissebb, míg a víz a nyergeknél gyűlik össze a legnagyobb arányban. Ezért a jó eredmény sem igazolja, hogy a folyadék biztonságos, a rossz eredmény viszont valódi figyelmeztetés.
Akkor felesleges megvennem a teszter tollat?
Nem feltétlenül, mert egy gyors ellenőrzésre, például használt autó vásárlásakor hasznos lehet, és ha magas víztartalmat jelez, az valódi riasztás. A rutinszerű döntést azonban ne erre alapozza, hanem a folyadék korára, mert a gyári csereintervallum megbízhatóbb védelmet ad. A tollal a hibát ki lehet szűrni, de a biztonságot nem lehet vele igazolni, mert a legmelegebb ponton nem mér.
Milyen gyakran kell fékfolyadékot cserélni?
A gyártók jellemzően két-három évente írják elő a cserét, függetlenül a megtett kilométertől, mert a folyadék az időtől függően köti meg a nedvességet. Az álló autóban is öregszik és nedvesedik a folyadék, ezért az időalapú csere fontos. A csere olcsó és gyors, célszerű egy fékbetét-cseréhez vagy éves szervizhez kötni, hogy a forráspont mindig biztonságos maradjon.
Mi történik, ha vizes a fékfolyadék?
A víz csökkenti a folyadék forráspontját, ezért erős, ismételt fékezéskor a felforrósodott folyadékban gőzbuborék keletkezhet. A gőz összenyomható, ettől a pedál padlóig süllyedhet, és a fékhatás pillanatokra megszűnhet, épp a legnagyobb terhelésnél. Ezenfelül a víz belülről korrodálja a fémalkatrészeket és károsíthatja az ABS-egység szelepeit, ami drága javításhoz vezet.
Keverhetem a különböző DOT típusú folyadékokat?
A glikolalapú DOT 3, DOT 4 és DOT 5.1 folyadékok elvben kompatibilisek és keverhetők, de mindig a gyári előírásnak megfelelő minősítést használja, és cserénél célszerű teljesen átöblíteni a rendszert. A szilikonalapú DOT 5 azonban egészen más kategória, nem keverhető a glikolalapúval, és a legtöbb autóhoz nem ajánlott. A típusok helytelen keverése a tömítések károsodásához és fékhibához vezethet.
Kapcsolódó szolgáltatásaink
Ha inkább ránk bízná a megoldást, ezekkel a kapcsolódó szolgáltatásokkal segítünk:
Székely András 10 éve javít autókat Budapesten, a Székely Autószervíz alapítója és vezető szerelője. Dízel és benzines motorok diagnosztikájával, futómű- és fékrendszer-javítással, valamint elektronikai hibakereséssel foglalkozik nap mint nap. Az itt olvasható írásokban a műhelyben szerzett gyakorlati tapasztalatot adja tovább, közérthetően.
